A férfi pénztárca története

A férfi bőr pénztárca története

Az ókorban főként a szegény emberek hordtak pénztárcát, mely egy buggyos, zsinórral zárható kis textil zsákra emlékeztetett, hiszen a magasabb társadalmi réteg nem használt pénzt, mert ezt a pénzügyekkel foglalkozó beosztott kezelte.

A reneszánsz korban az 1600-as években a Nyugaton bevezetett papírpénz miatt kezdtek el elterjedni a pénztárcák, hiszen eddig az aprópénz volt az egyedüli pénznem, amelyre elég volt egy húzózsinóros kis bőr vagy textil tasak.

A reneszánsz férfi bőr pénztárcák általában tehén- vagy lóbőrből készültek, s tartalmaztak egy kis tasakot, amelybe a névjegykártyát tudták beletenni, illetve gyakran tárolták ebben személyes dokumentumokat és egyéb iratokat is, de az sem volt ritka, hogy szárított húst és egyéb fontos élelmet tartottak benne.

Ezzel szemben már a 19. századi Amerikában már megszólták azt, aki pénzen és iratokon kívül mást is tárolt a pénztárcájában, illetve azt is, aki a zsebében hordta a pénzét. Így elterjedtek azok a férfi bőr pénztárcák, amelyeket derékszíjra akasztva hordtak az emberek.

Spanyolországban a férfi bőr pénztárcát érdekes módon nem a pénz tárolására, hanem dohányzáshoz használták, amelyben egy köteg fehér papír volt, dohány, tűzkő, acél és yesca szárított növényi rost, amely szikrára azonnal meggyulladt.

Napjainkban a korszerű, kétszer hajtogatott, több kártyatartóval ellátott pénztárca az 1950-es évek elején az első hitelkártyák bevezetésével lett szabványosítva, a tépőzáras sportosabb modellek pedig az 1970-es években lettek népszerűek.

Érdekes megjegyezni, hogy míg az ókorban a szegény réteg használt pénztárcát, addig ma már presztízs kérdéssé vált az, hogy a felnőttek milyen típusú, márkájú és kialakítású férfi bőr pénztárcát használnak.

A 2000-es években a férfi bőr pénztárcák egyaránt hordhatóak divatos kiegészítőként, de arra is alkalmasak, hogy a tulajdonos stílusát, gazdagságát vagy társadalmi státuszát jellemezzék.